A membrános Verhovinához két összetevő kell, egy membrán és egy Verhovina. Az előző posztokban a Verhovináról volt szó; most térjünk át a konkrét membránra.

Mivel nem tudhattam előre, hogy milyen csapószelepet fogok tudni beépíteni a motorba, kétfélét is vettem, egy laposat meg egy V alakút. Elsősorban az utóbbi beépíthetőségében reménykedtem - hengerre szerelt membránok esetén ez az elterjedtebb, s négy membránlapocska nyit-zár benne, szemben a másik típus két-három lapocskájával, s elvileg minél több a lapocskák száma, annál több s nagyobb felületen tud áramlani a keverék már akkor is, ha a két oldal között viszonylag kicsi a nyomáskülönbség.

A neten rendeltem a reed-szelepeket. Próbáltam a képek alapján minél kisebbet választani, hogy minél jobban elférjenek. De amikor végül megjött a cucc, láttam, hogy ez sokkal nagyobb, mint reméltem; a henger beömlő nyílásába semennyire nem fogom tudni bedugni.

Ha nem fogom tudni besüllyeszteni, akkor kívülről kell felszerelnem egy viszonylag nagy membránházat - de akkor meg nem marad hely a karburátornak meg a légszűrőnek. Kifordíthatom oldalra (mint az alábbi képen van), de én ennél szolidabb tuningot szeretnék, ráadásul a légszűrő problémáját így sem tudom megoldani.

Így aztán a másik, lapos membránt kezdtem vizsgálgatni. A lapos membránon nem egyenesen halad át a keverék, hanem oldalra elkanyarodik. Ezt figyelembe véve kell felszerelni.

Fogtam egy darab vastag bakelitlapot és reszelni kezdtem. (Nem túl szép, de első próbálkozásnak megteszi.)

Először csak egyszerűen feltettem a henger és a porlasztó közé a membránt és megnéztem, hogy beindul-e a motor - tehát, hogy be tudja-e szívni a keveréket a motor a csapószelepen át. Úgy tűnt, működik:

 De ez így még nem Membrovina, hiszen továbbra is résvezérelt, vagyis a dugattyú nyitja és zárja a beömlőnyílást.

Következő lépésként a dugattyút kell megdolgozni, hogy ne zárja ez a beömlőnyílást - ez a reed-szelep feladata lesz.

 De előtte megint jön majd egy kis elmélet.