A Verhovina 3-ashoz kaptam oldaldoboz - darabokat. Ezt nagyjából szó szerint kell érteni; az egyik doboz nagyjából teljes volt, de repedt, a többi meg törött volt és darabokból állt.

Márpedig ahhoz, hogy műgyantából sablont tudjak készíteni, kellene egy mintadarab a jobb- és a bal oldali dobozról is.

Mivel legalább 10 év eltelt mióta utoljára dolgoztam műgyantával, először egy másik, Verhovina 6-oshoz való s majdnem hibátlan dobozzal kezdtem kísérletezni.

Első lépésként leragasztottam celluxszal a rajta lévő lyukakat, aztán formaleválasztó pasztával alaposan, többször átdörzsöltem. Bekentem formaleválasztó folyadékkal, majd bekevertem egy adag gélt és ecsettel felvittem a doboz felületére.

Ezután bekevertem a lamináló műgyantát és üvegpaplannal szépen lelamináltam a dobozt. Mint kiderült, ezzel nagy hibát követtem el! A gélből ugyanis nem elég egy réteg. Néhány helyen túl vékony volt a gél és itt meggyűrődött a gyanta alatt - s ráadásul, mivel vékony a gél réteg, még ki sem lehet javítani a gyűrődést csiszolással - hiszen nincs gél, amiből csiszolhatunk, ha meg az üvegszálas rétegbe csiszolunk bele, ott nem kapunk sima felületet.

Miután megszáradt a cucc, óvatosan szétválasztottam a dobozt és a sablont. Ezután a sablon belső felületét kezeltem le pasztával meg folyékony formaleválasztóval, majd gél, műgyanta és üvegpaplan - néhány óra száradás és:

De a java még csak most jött:

Pillanatragasztó meg szigetelőszalag segítségével összeállítottam nagyjából a dobozt. A belsejét kiöntöttem döglött csemperagasztóval (döglött, tehát nem fog megkötni rendesen és majd ki tudom belőle szedni), a hiányzó darabokat meg gyurma segítségével töltöttem ki. Ezek után készítettem róla egy sablont. A sablon felülete persze egyenetlen lett, ezen kicsiszoltam a kiemelkedő egyenetlenségeket. Készítettem ezzel a sablonnal egy dobozt - ezen is lecsiszoltam a kiemelkedő egyenetlenségeket. Ez tehát a kész minta, ha további dobozokat akarnék gyártani, akkor erről kellene egy végleges sablont készítenem - de egyelőre nem tervezem, hogy több dobozt gyártok. Ahhoz egyébként az elkészült doboz felületét is egyengetni kellene még; most csak simára csiszoltam, de akkor ki kellene polírozni, hogy a karcok ne menjenek át a mintába.

A dobozolás közben a villamos rendszert is felfejlesztettem a motoron. Kapott indexeket, féklámpát, ami mindkét féknél működik, ledes fényszórót, akkut, amit a generátor tölt, és egy normálisan szóló kürtöt. Az indexlámpákat Simson hátsó indextartóra szereltem; elöl ketté kellett vágni az indextartót és külön-külön felszerelni, hátul meg ki kellett köszörülni a belsejét, hogy illeszkedjen a vázhoz és a hátsó sárvédőtartó csavarokkal rögzítettem. A vezetékelést elég jól el lehetett rejteni; végig a váz belsejében fut.

A féklámpa elhelyezése nem volt egyszerű. Különálló féklámpa felszerelése nem tűnt megoldhatónak, ezért a gyári hátsó lámpába akartam elhelyezni egy második fényforrást. A lámpában tulajdonképpen két izzónak van hely, de az egyik a rendszámtábla-világításé, ami le van árnyékolva, hogy csak lefelé világítson.

Szerencsére csak szegecsekkel van felszerelve ez az alsó rész - úgyhogy a szegecseket lefúrtam és itt helyeztem el egy ledes féklámpa égőt. Nem tökéletese ez a megoldás, mert a féklámpának mindig a hátsó lámpa fölött kell elhelyezkedni, de csak így tudtam megoldani.

A fényszóróba ez a fényforrás került:

A villanyrendszert ez a 12V-os akku szolgálja ki. Ezt a motor generátora tölti; testfüggetlenné kellett tenni a világító tekercset, egyszerűen egy graetz-hídra rákötni és kész.

Az akku miatt kell egy főkapcsoló a rendszerre. Mivel a motor gyári kormánykapcsolója át lett kötve index-kapcsolónak, egy újat kellett felszerelni. A jobb oldali dobozban helyeztem el ezt is, mint minden más villany-cuccot (akku, graetz, index-relé).

S miután így elkészült a motor, mentem vele egy 16 km-es próbakört.

A kínai utángyártott fék nyikorog (de legalább fog - jobban, mint a gyári), meg a kormányváltóhoz, kuplunghoz még hozzá kell szokni, de ezektől eltekintve nagyon jól meg a gép. Kényelmes, nem ráz, nem inog. A motorja nagyon jó erőben van; egészen alacsony fordulatszámról is fel tud gyorsulni. Nem nagyon pörgettem, mert még bejáratós a henger, de 35-40 körüli kényelmes utazó tempóval egészen élvezetes vele menni.

A következő bejegyzés már a membránról fog szólni.